Tessa Swallow-nak hívnak. Egy németországi kisvárosban élek. Egy 15 éves lány vagyok, aki szeretné megvalósítani az álmait, ami nem más, mint eljutni Spanyolországba a Nou Campba. Az álmom nem megvalósíthatatlan álmom csakhogy nem egy átlagos 15 éves vagyok, én nem egy vagyok a millióból, hanem egy kétbalkezes, ügyetlen, kissé idiótának tűnő 15 éves, aki vonzza a balszerencsét és taszítja a szerencsét. Néha ha belekeveredek valami bajba, akkor mindig pácban maradok, mert nem merek visszaszólni. Nevetségesen, visszahúzódó és szerény vagyok, ami valljuk be a mai világban egy hatalmas hátrány. Nincsenek nagyon barátaim, csak olyan emberek, akik kihasználnak, mert megcsináltam a házikat vagy éppen megtisztelnek azzal, hogy foghatom a táskájukat a teremtől az öltözőig. Így hát mivel nincsenek igazi barátaim akikkel az időmet tölthetem nagyon sokat tanulok, már tudok 2 idegennyelven: angolul és spanyolul is. Ezek mellett járok gitár és zongora órákra és néha még éneklek is, de ez csak a saját "szórakoztatásomra".
Ez a múltam. A múltam, a régi visszahúzódó és szerény Tessa. De már nem az vagyok, mint 5 évvel ezelőtt. Az a Tessa meghalt bennem, egy iskolai rendezvényen, amikor is ellopták azt a füzetemet, amiben a jegyzeteim voltak. A személyes, érzéseimről szóló jegyzeteim. Az egész iskola előtt olvasták fel az egész füzetet és röhögtek ki, miközben ujjal mutogattak rám. Akkor döntöttem el, hogy nem fogom tűrni tovább a megaláztatást. Akkor véglegesen vége volt. A megaláztatásom délutánján elmentem bevásárolni kidobtam a teljes régi ruhatáram, és lecseréltem egy laza karakterre. Beültem a fodrászhoz és a hosszú derékig érő hajamat lapockáig érőre vágattam frufruval. Persze a tanulást nem hagytam abba, még mindig éltettek az álmaim, amikhez tanulásra van szükségem, de ha csak ennyi kell hozzá örömmel csinálom.
Új "életemmel" besétáltam a suliba, abba a suliba ahol megkeserítették az életem. De ezzel lehet, hogy hosszútávon valami jót tettek velem...??