Első edzés...

Sziasztooook!!! (: Itt az új részecske!! Jó olvasást, és köszi a sok látogatót!!! =)♥ 

× Marcelo

„Özil lepasszolja Roninak, ő a kapu felé fordul és rúg. A labda száguld felém én pedig nem tudok koncentrálni, mert meglátok egy ismerős alakot a kispadnál....”

Egy ismerős alakot akit utoljára egy autóból kiszállva láttam. Egy ismerős alakot akin most Real mez van és Mourinhoval beszélget. Persze a gondolatok közben nem állt meg az idő és a labda száguldott felém, pont arrébb léptem, hogy jobban megnézzem az ismerőst és a labda rohadtul a gyomorszájamnál landolt. Kicsit összegörnyedtem, hát nem esett valami jól. Térdre estem, Mou pedig a pálya széléről figyelt, felnéztem és valami olyasmit akartam mutogatni, hogy „Minden oké!!” nem tudom, hogy össze jött-e, de felálltam és mutattam a csapattársaknak is, hogy minden rendben van, felvettem a labdát és kirúgtam. Szerencsére jól indítottam Benzemát, aki levette odapasszolta Larinak, Lari Marcelonak, Marcelo vissza Larinak, ő ráfordul és lő. 1-0 nekünk, próbálom mutatni, hogy örülök, de egyfolytában az ismerőst azaz Moratat nézem. Persze közbe ő is észrevett, elvégre egy lány állt a kapuban. Nem volt bajom azzal, hogy Morata Realos csak az én szívem a Barcáé, mondjuk attól függetlenül most itt állok a Real kapujában. Ezeket a gondolatokat megpróbáltam gyorsan kizárni, mert láttam a labda felém száguld. Éreztem, hogy mindenki engem néz, ezért próbáltam a maximumot kihozni magamból vagyis a védésemből. Végig a labdán volt a szemem, és mikor már a 16oson belül volt kifutottam és ököllel kibokszoltam. Védés után a kispadra néztem, Mou elismerően bólintott, Morata pedig csak bámult. A 20. percben még mindig 1-0 az állás , és reméltük ez így is marad. Mou félidőt fújt.



- 10 perc pihenő. Valamelyik csapatból cseréljen majd valaki Motaraval, had álljon be ő is egy kicsit játszani – senki nem szólt csak mindenki az öltöző felé vette az irányt. Én utolsóként maradtam, előttem pedig Marcelo és Lari hülyültek.

- Hé Tessa igaz?

- Casillas, öö igen Tessa.

- Jól védtél. Ahhoz képest, hogy lány nagyon jól nyomtad.

- Kössz Casillas, elismerés ezt a te szádból hallani. - Iker csak nevetett és előrement én teljesen hátul maradtam. A kispadnál pedig meg is álltam.

- Tessa? Te hogy hogy itt?

- Én csak játszok egy kicsit.

- Itt?

- Hát a barátnőm akihez mentem Lari volt, és ő rángatott el, hogy ne üljek otthon egyedül. És te Realos vagy?

- Nagyon úgy tűnik.

- Héé cica pihenj, mert a 2. félidőben csak úgy füstölni fog a hálód. - nem is láttam, hogy Roni még a pályán volt, a hang forrása felé fordultam ő pedig csak megborzolta a hajam és húzott befelé az öltözőbe.

- Majd még beszélünk.

- Remélem – Roni a vállamra tette a kezét és faggatózni kezdett.

- Te hallod cica Morataval kavarsz?

- Mi neeem, csak ismerjük egymást.

- Ne is kavarj hallod két okból se.

- Két okból? Na és mi lenne az te okostojás?

- Első: te az enyém vagy – rám nézett, kacsintott, majd folytatta tovább - na három ok lett a kettőből a második: én ezerszer jobb pasi vagyok mint Morata.

- Ja és az egód is ezerszer nagyobb.

- Na most én beszélek szóval a harmadik ok, a Morata fiúcska már foglalt.

- Mi foglalt?

- Igen, legalábbis szokta őt várni egy csaj.

- Egy csaj?

- Mér' szerinted buzi vagy mi?

- Nem te elmebeteg, nem úgy értettem. - bementünk az öltözőbe, persze ott ment a buli rendesen, mindenki marhult meg dumált
- Hááh megjött a sztárkapus!

- Mi? Ja, hogy én? Köszi Marcelo, de azért nem kell túlzásokba esni.

- Nem túlzok úgy kivédted azokat a rúgásokat mint egy profi kábé így... - Marcelo elkezdte utánozni, hogy hogy védtem a rúgásokat. Mindenki feküdt a röhögéstől persze én is, nagyon édes volt. Mou beszólt, hogy pályára.



Mourinho Moratat Benzema helyett cserélte be. Mi kezdtünk és nagyon gyors támadás következtében 2-0 lett az állás. De nem volt megállás Roni már útban volt a kapu felé, ellőtte és túl ívesen száguldott a labda és nem tudtam olyan magasra ugrani, hogy bele tudjak érni, így az eredmény 2-1 nekünk. Roni kacsintott egyet, Morata pedig csak flegmán nézett. Most komolyan azért néz le, mert kicsi vagyok és nem tudtam olyan magasra ugrani? Vagy valami más baja van velem? Ha pedig így is lenne miért a pályán kell ezt a nézésével felém sugározni? Miközben ezek kavarogtak a fejemben, a másik térfélen Moratanak volt egy helyzete amit Iker védett. Így jött egy újabb támadás a kapunk felé. Sikeresen védtem a támadást. A 20 perc hátralévő részében Marcelo baba is betalált, így a lefújásnál az eredmény 3-1 azaz mi nyertünk. Gratuláltunk egymásnak, ahogy illik persze utána pedig Mouhoz mentünk.



- Akik a holnapi meccsen játszanak azokkal van pár megbeszélni valóm még a többieknek köszönöm a részvételt. – itt Mou rám nézett vagyis azt hittem, hogy csak rám de mögöttem állt még Morata is.

- Köszönöm, hogy részt vehettem az edzésen.

- Ha van kedved máskor is benézhetsz, szívesen várunk játékosokat.

- Köszönöm a lehetőséget. - Mou bólintott és a többiekhez kezdett el beszélni. Én az öltöző felé indultam, mikor oldalra néztem, Morata éppen odament egy csajhoz arcon puszilta, átkarolta és elmentek. Szóval Roninak igaza volt, és nem csak azért mondta, mert fel akar szedni. De akkor Morata meg mi a fenének flörtölt velem a repülőn, és az autós akciója mire volt jó? Kavarogtak bennem a dolgok. Bementem az öltözőbe, levettem a cuccaimat és beálltam a tusoló alá vagy 5 percig csak álltam egy helyben és Moratara gondoltam. Próbáltam összerakni, hogy akkor most hogy is van ez az egész. Még 5 perc telt el és én még mindig csak engedtem magamra a vizet, aztán úgy gondoltam ideje kiállni a zuhany alól, és mivel a hajam is csurom vizes volt csukot szemmel tapogattam törölköző után. Ha törölközőt nem is, de valakit megtaláltam tapogatás közbe.

- Fogalmam sincs ki vagy de örülnék, ha megdobnál egy törölközővel.

- Na cica minek az?

- Már megint te? Sose adod fel?- odaadott egy törölközőt, gyorsan körbetekertem magamon aztán megkaptam a furcsa tett után a furcsa választ is.
- Nem!! - vigyor kíséretében kiment. Nem értettem, hogy ő ezt most, hogy értette. Ez lenne az igazi Cristiano Ronaldo? Egy érző lélek, aki nem csak az újságok címlapjain tud pózolni, és nem csak nagyképű és önző tud lenni? Na jó ezt egy kicsit eltúloztam, de valljuk be, nem mindennapi tett Ronitól, hogy ahelyett, hogy leteper egy csajt aki ruha nélkül áll előtte, csak egyszerűen odanyújt neki egy törcsit és elmegy.



Miután végeztem az öltözőben kimentem és láttam, hogy a többiek még a pályán vannak, ezért úgy döntöttem, hogy leülök a kispadra és megvárom őket ott. Elővettem az ipodom és zenét hallgattam. Csak nézetem, hogy hogyan futkároznak a pályán a többiek, és hogy Marcelo, hogy figurázza ki a őket. Persze én is kaptam pár elhullajtott grimaszt tőle, amikor észrevette, hogy ott vagyok engem sem kímélt. Kábé egy órát húztak rá azóta, hogy én lejöttem a pályáról. Végeztek, „Végre!” gondoltam magamban. Aztán még várhattam egy órát arra, hogy Lari és Ramos végre elkészüljön.



Ma van a BL meccs a Lyon ellen. Lari és Ramos is elég feszültek, szóval próbáltam őket nem stresszelni pluszba. Eljött az este és a meccs. Mou megengedte, hogy besurranjak a kispadra, ami persze nem megengedett, de neki sikerült becsempésznie. Lari nem volt benne a kezdő 11be, tehát a kispadon izgulta végig az 1. félidőt. Az első félidőben Marcelo csavarta be a kapuba a labdát. Persze az ehhez méltó gólöröm is megvolt. A 2. félidőben Benzema is betalált, így 2-0 lett. Ronit le kellett cserélni, mert nem bírta a lába. Lari kapott lehetőséget, hogy bizonyítson. Az egyik támadásból Larihoz került a labda és már indult is, Ronival mi ott kiabáltunk neki mikor megközelítette a Lyon kapuját. Bevetett néhány tipikus cselt és góól.3-0. Felugrottam és sikítottam ahogy a torkomon kifért. Az utolsó percekig támadtak a blankók. A bíró lefújta a meccset, és 4-1es összeítéssel a Real Madrid jutott be a Bl legjobb 8 csapata közé. Mikor lefújták a meccset, Roni nem törődött a lábával felugrott megölelt és tisztára őrjöngött. Miközben Roni megölelt, felnéztem és a páholyban észrevettem Moratat, minket bámult, lehet féltékenységből, bár ezt nem lehet tudni. Roni is felvette az „Animo Abidal” pólót amit a Barca hátvédjének, Abidalnak a tiszteletére csináltattak, és beszaladt a pályára, én pedig csak Moratat néztem. Ő is engem nézett, de nem volt egyedül. Egy csajjal volt. Persze biztos a stadionos csajjal, aki mindig várja őt. Még akkor is engem nézett mikor a csaj ott ölelgette őt, istenem de szánalmas, ha barátnője van ne flörtöljön más csajjal, és ne ébresszen benne hiú reményeket.



- Továbbjutottunk!!!! - Lari ezzel a kiabálásával jelezte, hogy éppen felém tart, de azt nem közölte , hogy az ölembe akar ugrani szóval mikor odaért és rám ugrott én sikeresen hanyatt vágtam magam. - Érted ezt Tess, gólt lőttem egy rohadtfontos meccsen. Érted?
- Értem szívem, bajnok vagy!!!- megöleltem felálltam és őt is felállítottam. A többiek is már jöttek le a pályáról – Héé Marcelo, hogy is volt az a gól? - nevettem és megöleltem. - Benzema széép volt!!! - őt is megöleltem.

- Na cica én mit kapok?

- Pff lőttél gólt?

- Kapufelé sokat lőttem az nem számít?

- Ööö had gondolkozzam...nem - rávigyorogtam, majd mentünk az öltöző felé. Már messziről kiszúrtam, hogy egy olyan személy áll az öltözők előtt, akivel nagyon nem akartam találkozni. De nem ezen esett le az állam, hanem azon, hogy kivel volt....

Pályára...

 Halihóó emberek!! =) Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog. Jó olvasást!! =)

És még egy kis közérdekű közlemény. Barcás vagyok, és amint  tegnap hallottátok a Real-Lyon meccsen a hátvédünket, Abidalt ma megműtötték. Szóval remélem nem fogtok megharagudni, hogyha kiteszek egy képet róla. Meg persze hoztam egy képet Marceloról is aki a "Kitartás Abidal!" pólót visseli. Szép dolog volt a csapatoktól ez a póló. Na meg persze a 3-0 is szép volt!!! ;) Na mostmár jó olvasást!!!

× Roni

× Mourinho

× Casillas

„- Hola cica, van kedved elütni az időt addig, amíg Lari vissza nem jön?....”

- Cica? - nem tudom, hogy kell-e mondanom ki feküdt az ágyamon arra várva, hogy na akkor én most rávetem magam. Hát persze, hogy a mi kis csődör Cristiano Ronaldonk. - El vagy te tájolva. Annyi időt kapsz, hogy eltűnj a szobámból amíg elmegyek felöltözni és még egy kis hosszabbításnak fogat is mosok, ha nem találnád meg az ajtót elsőre. - megfogtam a ruhám a fogkefém és már a fürdőben is voltam, gyorsan felvettem egy sportmelltartót és egy hosszú gatyeszt. Kinyomtam a fogkrémet és elkezdtem fogat mosni, lehajoltam, hogy kiöblítsem a szám és mire felnézek, Roni már ott áll mögöttem.

- Most komolyan cica gyere játszunk egy kicsit.

- Hallod ha most rögtön nem húzol el innen nagyon megbánod.

- Mert? Mit csinálsz? - persze egyre közeledett hozzám.

- Öhmm hidd el ki fogom találni ha szükség lesz rá. - már majdnem lekapott mikor kibújtam a keze alatt. - Kifelé! - úgy látszik hatásos volt a kiabálás, mert a kijárat felé vette az irányt, de persze kifelé menet még egy kacsintás belefért nála.

Miután végre sikerült Ronit kiűzni a szobából, lefeküdtem, betettem a zenét és mint akit fejbe vágtak elaludtam. Arra keltem fel hogy valaki ugrál az ágyon,de így két lábbal teljes erőből.

- Hééé valaki aludna!!!!!-

- Ne aludjááááááááááál.

- LARI!!!!

- TESSA!!!!

Persze egyből egymás nyakába ugrottunk, mint akik évek óta nem látták egymást, pedig itt az az évek óta csak 6 hónap. A csapat persze végig azt nézte, hogy ki ez a két idióta. Mondjuk jól szórakoztak rajtunk.

- Na jó örülünk, hogy örültök, de holnap BL meccs Lari. Irány a Bernabeu! - Lari egyből lepattant az ágyról és elindult kifelé, az ajtóban pusmogott valamit Mourinhonak majd tovább ment, közben persze leszálltam az ágyról leültem és vártam mi lesz. - Tessa ugye?

- Igen Tessa.

- Gyere! - fogalmam sem volt, hogy ez most mi, mármint, hogy miért menjek én is. De „engedelmeskedtem” , így én is már úton voltam a stadion felé. Mikor odaértünk Lari aranyosan közölte, hogy én is be fogok állni az edzésen. Mivel már este volt felkapcsolták a reflektorfényeket, és amíg bemelegedtek mi elmentünk öltözni.

- Lari komolyan gondoltad ezt cuccot se hoztam. Nincs semmi felszerelésem.

- Nyugi Tess. Én mindent előkészítettem. - és ezzel a lendülettel odadobott nekem egy plusz felszerelést. Nem akartam velük edzeni, hisz nekik holnap BL nyolcaddöntő meccs és készülniük kell. Többször is mondtam Larinak, hogy inkább hazamegyek, de akárhányszor elindultam kifelé, megzsarolt, hogy rám küldi Ronit. Na persze ilyenkor én, mint valami megszeppent kisgyerek mentem vissza és öltöztem tovább.

Kezdésnek 20 percet futottunk, persze már jól ment a futás, nem úgy, mint az akadémián az első hetekben. Láttam, hogy mindenki meglepődik azon, hogy mennyire jól bírom az edzést, főleg Roni aki azóta bámult, mióta kiléptem a gyepre. Futás közbe egyfolytában azon járt az eszem, hogy nem kellett volna hagynom, hogy Lari rábeszéljen erre az edzésre. Aztán meg majd az lesz, hogy miattam nem tudott készülni rendesen a csapat és kikapnak a Lyontól. Amíg ezen gondolkodok Lari már veregeti is a vállam, hogy már nem futunk hanem jön a bemelegítés. Bemelegítés alatt azt kell érteni, hogy passzolgattunk meg cselezgettünk, én persze Larival voltam először párba, majd Mourinho szólt, hogy csere. Lari Marcelohoz ment hozzám meg Roni jött párnak, király már csak ez kellett nekem. Passzolgatásnál Roni direkt mindig mellérúgta a lasztit, gondolom ezt azért kaptam, mert nem bújtam vele ágyba, de nem nagyon izgatott, én is mellépasszoltam párszor, persze merő véletlenből ;). Utána Mourinho 2 részre osztotta a csapatot, hogy meccsezzünk egyet egymás ellen. Az én „csapatom”: Lari, Marcelo, Xabi Alonso, Granero, Benzema és én. Az ellenfél csapata: Casillas, Özil, Roni, Di Maria, Sergio Ramos és Peppe. Nem midenki a saját posztján játszik majd, de ez volt a lényege ennek a kismeccsnek, hogy kipróbálják magukat a játékosok máshol is. Mou elküldött minket, hogy beszéljük meg, hogy ki hol játszik majd. Ahogy odaértünk a kapuhoz Lari átvette a vezetést és kiosztotta kinek mi lesz a posztja.

- Na akkor mivel eléggé szét vagyunk osztva mindenki nagyjából a saját posztján fog játszani. Marcelo balbek, Xabi is hátul lesz. Granero te jobb szélen leszel Benzema te középen én pedig balszélen. Tess tiéd a kapu.

- Mi Lari viccelsz tudod, hogy mindig is béna volta a kapuban.

- Nem voltál, nem is vagy és nem is leszel béna ez egy csapat és össze kell tartanunk. Kérj egy kesztyűt Ikertől és kezdjhetjük is. Mindenkinek minden világos? - egyszerű bólintás volt a válasz, mindenki bízott Lari döntésében, ha a pályán volt nem viccelt. Én közbe elindultam a másik csapat felé, hogy kesztyűt kérjek. Mikor odaértem már ők is befejezték a megbeszélést és mindenki szétszéledt. Roni jött velem szembe, bevágta a kaján vigyorát, én pedig már felkészültem pár beszólásra, vagy ízetlen viccre, de semmit nem szólt csak vigyorgott. Elégzavaró volt, de próbáltam a játékra összpontosítani és arra, hogy miért jöttem át az ellenfél térfelére.

- Hey Casillas Lari mondta, hogy tőled tudok kesztyűt kérni.

- Te leszel a kapus?

- Nagyon úgy tűnik. Szóval adsz egy kesztyűt vagy keressek magamnak?

- A kispadon talán van, ha pedig nincs akkor az öltözőnkbe keresd meg a helyem és ott biztos van. - egy legyintéssel megköszöntem az infókat, és már futottam is a kispad irányába, hát pár pulcsin, felsőn, törölközőn és innivalón kívül semmi nem volt ott, szóval befutottam az öltözőbe, megkerestem Casillas helyét és elvettem a kesztyűt. Ugyan kicsit, na jó nagyon nagy volt rám, de azért csak tudok majd benne védeni. Mikor kinyitottam az öltözőt ennyit hallottam: „Héé cica gyere már!!!!”. Persze Roni kiabált, biztos már várta, hogy kikapjanak. Kifutottam a gyepre Mou pedig ismertette a szabályokat. Kétszer 20 percet fogunk játszani 10 perc szünettel. Mou volt a játékvezető, ő indította a meccset. Az ellenfél kezdett. Özilé volt a kezdőrúgás, Roninak passzolta ő pedig már indította is Ramost, már bőven a térfelünkön voltak, a 16os mellett, amikor Marcelo észbe kapott, hogy éppen a kapu felé száguld a labdával és becsúszott aminek az eredménye egy szabadrúgás lett. Olyan 20 m lehetett a távolság. Ramos készülődött a rúgáshoz, persze Roni és Özil bent várták. Sergio rúgása átment a 16os másik oldalára, ahol Özil gyűjtötte be Roni pedig a 16oson belül várta a passzt. Özil lepasszolja Roninak, ő a kapu felé fordul és rúg. A labda száguld felém én pedig nem tudok koncentrálni, mert meglátok egy ismerős alakot a kispadnál....

Kusza szálak...

Halihó emberek!! (= 

Meghoztam az új részt. Elég rövidecske lett, de ígérem a következő hosszabb lesz. ;) Ja és köszi a több mint 200 látogatót!!Nagyon jól esik, hogy ennyien látogatjátok a blogomat!! (=

Puszi Tess :)

× Özil

× Mrs. Henson

  „Szia...”


- Szia. Miben segíthetek? - Özil? Lari rossz címet adott meg? Vagy Özillel lakik? Nem hiszem, de akkor mi történik itt?
- Szia. Nem tudom jó helyen járok-e, de nekem ez a cím volt megadva. Larit keresem.
- Hát mi is.
- Tessék?
- Gyere be, bent elmondok mindent. - Özil beinvitált a nappaliba.
- Szóval akkor most Lari itt lakik vagy sem?
- Itt lakik, de nem tudjuk hol van.
Mi? Ezt, hogy érted? És ki nem tudja, hogy van kérlek magyarázz el mindent mert nagyon nem értem.
- Gondolom tudod,hogy Lari most a blankókkal edz. Szóval a mai edzés is úgy ment mint eddig és nem volt semmi baj. Ramos hazahozta Larit, és Lari pedig hazaküldte Ramost. Persze ő azt hitte, hogy azért küldi el, mert fáradt és egyedül akar lenni, de azóta nem lehet elérni telefonon. És mikor idejöttünk nem találtuk sehol. Nagyon aggódunk érte.
- De ki az a mi?
- Az egész csapat főleg Ramos meg Roni és Marcelo is, ja és Mou-t ki ne hagyjam.
- És mióta nincs meg? És telefont kinyomja vagy nem is csöng ki, vagy mi van?
- Már olyan 3-4 órája. A telefonjainkat meg kinyomja, vagy hagyja üzenetrögzítőig kicsöngni.
- Mi lenne ha megpróbálnám én is felhívni?
- Próbáld meg ööö bocsi de, hogy is hívnak.
Ja bocs be se mutatkoztam Tessa Swallow vagyok.
- Én Mesut Özil vagyok, de légyszi próbáld már akkor meg, mert már mindenki őt keresi.
Rendben, na akkor nézzük, hogy emlékszik-e még rám. - tárcsáztam és hallgattam ahogy kicsöng hosszú perceken keresztül. - percig csöngettem de semmi már közben hangpostára is átváltott. - Nem veszi fel, hagyta üzenetrögzítőig kicsengni. Megpróbálom még egyszer.
- Oké, amúgy kérsz valamit inni, tudom nem én vagyok itt a "főnök" vagy mi, de a házigazdát nem találjuk.
- Egy pohár víz jól esne, na próbálkozok még. - körülbelül a 8. próbálkozásra valaki felvette a telefont, de csak zajokat hallottam, beszélgetést, meg ilyen buszhang lehet benyomódott a telefon a zsebében. De akkor ez most jó jel? - Valaki felvette, azaz kicsöngött és lehet benyomódott a zsebébe vagy nem tudom, de ilyen utcai háttérzajt hallottam.
- Nyomd ki és próbáld újra. - arra készültem, hogy benyomjam a hívó gombot amikor egy hívásom érkezett. Meglepődtem, és szerintem ez kiült az arcomra. - Na ki az? Ki hív? Lari?
- Nem, a foci akadémia igazgatója, ahova jártam és ahova Lari is járt. Mit akarhat?
- Ha nem veszed fel nem fogod megtudni. - felvettem, de nagyon nem tudtam hova tenni ezt a hívást.


- Jó napot! Mrs. Henson.
- Szia Tessa. Hogy vagy?
- Köszönöm jól, igazgatónő hogy van? - közbe persze grimaszoltam Özil kérdéseire.
- Remekül. Tessa nem akarom húzni az időt a tárgyra térek. Van itt valaki aki téged keres, mert azt hitte itt majd megtalál.
- Igen? És megtudhatnám, hogy ki az a valaki?
- Larissa Morrison.
- LARISSA MORRISON???? - Özil persze vágott egy fejet, hogy miért emlegetem Lari nevét.
- Igen Larissa.
- Igazgatónő beszélhetek vele?
- Persze, máris átadom neki a telefont.
- Na mi van? - Özil suttogva
- Londonban van. - suttogtam vissza, és hallottam közbe ahogy Mrs. Henson átadja a telefont.
- Igen? Tessa te vagy az?
- Lari? Mit keresel te Londonba?
- Téged. Tess én nem bírtam tovább, muszáj beszélnünk, és nem telefonon, hanem személyesen. Nem beszéltünk már 6 hónapja, és egyikünk sem kereste a másikat, és ez így nagyon abszurd. Ezért úgy gondoltam eljövök megnézni, hogy hogy vagy, és felmérem, hogy mennyire haragszol rám azért amiért otthagytalak, elbúcsúzás nélkül.
- Ohh Lari, én nem haragudtam, tudtam, hogy csak azt teszed amit a szíved diktál. - Özil már elképesztő, hogy milyen fejet vágott, nem tudom nagyon leírni, de ha le kéne írnom, kábé olyan fejet vágott mintha ki akarta volna olvasni a szememből, hogy mit mondott Lari.
- lenne jobb ezt személyesen megbeszélni?
- De ezerszer jobb lenne csak van egy kis probléma.
- És mégis mi az a "kis probléma"?
- Az, hogy egy rugóra jár az agyunk, és énis eljöttem hozzád, Madridba.
- Mi? Most ugye viccelsz? Hol vagy most?
- Nálad, azon a címen amit még régen SMS-be elküldtél. Mindenki téged keres, az egész csapat, legalább a telefont felvehetted volna.
- Én...hallod maradj ott ahol vagy, a többieket nyugtasd le, hogy minden rendben és semmi bajom, foglald el az egyik vendégszobát, érezd magad otthon, nemsokára ott vagyok.
- Rendben, várunk. Szia szeretlek.
- Na mi van? Hol van? Jól van?
- Héhéééhééé egyszerre csak 1re tudok válaszolni. Szóval... - elmeséltem az egész beszélgetést, elejétől a végéig, minden mellékes magyarázattal.
- Szóval akkor most jön vissza Madridba?
- Igen, hallod szólni kéne a csapatnak nem?
- Ubasszus, tényleg. Na akkor Felhívom Ramost.
- Nem lenne egyszerűbb egy: "Mindenki Larihoz!! Most!!" SMS-sel elintézni, és akkor nem kellene mindenkinek egyenként elmondani, hogy mi hogy történt.
- Te tudsz valamit. Na akkor, Min-den-ki La-ri-hoz!! Most!! Küldés. Evvel készem vagyok valószínűleg akik a közelben keresték mindjárt itt lesznek.
- Oké, hát viszont én elmennék lezuhanyozni, mert nem volt semmi a mai napom szóval.
- Oké menj csak, ha valami van szólok.
- Köszi. - eleresztettem egy mosolyt, de már nagyon fáradt voltam szóval elég érdekesen festhettem.


Felmentem a lécsőn, kerestem egy látszólag üres szobát, lepakoltam és egyből célba vettem a fürdőt. Engedtem egy kád forró, habos vizet, elővettem az ipodomat és zenét hallgattam. Nem tudom mennyi idejig ázhattam, lehet, sőt biztos, hogy el is bóbiskolhattam, mert arra keltem, hogy már majdnem ellep a víz. Gyorsan kipattantam a kádból magam köré tekertem egy törölközőt és már mentem is ki a fürdőből. Persze nem számítottam rá, hogy egy focistát találok az ágyban. Persze nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy odafigyelek pl arra amit Özil mondott: ,, ...valószínűleg akik a közelben keresték mindjárt itt lesznek...".


- Hola cica, van kedved elütni az időt addig, amíg Lari vissza nem jön?....

A kezdetek...

Először is köszi, hogy már több mint 100an néztétek az oldalt. Remélem tetszenek az eddig felkerült részek. Olvassátok továbbra is a blogom. =)

×Lari

×Morata

 

„Megfogtam a kilincset és benyitottam...”

A szobában akkor nem volt senki, de az egyik része be volt pakolva. A számomra még ismeretlen kolitársam fala tele volt poszterekkel, Real Madridos és Arsenalos poszterekkel, meg persze fényképekkel. „Real Madrid ?! Barcás vagyok szóval jól elleszünk.” Ez a mondat járt a fejembe éppen mikor valaki bejött az ajtón. Valószínűleg a szobatársam. Fiatal, barna hajú, barna szemű, mosolygós, ez a pár dolog jellemezte őt első ránézésre.

- Szia Lari vagyok, te biztosan Tessa vagy.

- Szia igen én lennék az.

- Hát ezen a részen tudsz berendezkedni – a „részen” egy ágyat, egy íróasztalt és egy szekrényt takart.

- Köszi. - elkezdtem kipakolni a szekrényekbe, egyszer csak szaggatott csengőszót hallottunk. - Ez milyen csengő?

- Ez csak egy jelzőcsengő. 13:45 van ami azt jelenti, hogy 14kor futás.

- Mindenkinek?

- Igen, a suli körül megy. Szóval csipkedd magad, mert 14re lent kell lenni. - gyorsan megkerestem a melegítőmet, felvettem egy edzőcipő, és Lari már húzott is le, hogy el ne késsünk. Pont leértünk, mikor szólt a sípszó, ami a rajtot jelezte.

- Meddig kell futni?

- 1 óra.

- 1 óra? - ezt persze full kérdő hangon.

- Igen, de ha most is beszélsz nem fogod bírni. - ezzel előrement azaz futott, látszott rajta, hogy ő már profi futásban. Én persze valahol az utolsók között voltam, ha nem én voltam az utolsó. Mikor vége volt, úgy kullogtam vissza a szobába, mint aki egész éjjel futott nem pedig csak 1 óra volt. Tűzpiros volt a fejem és alig kaptam levegőt, arról nem is beszélve, hogy fájt mindenem.

- Sose futottam még 1 órán keresztül egyfolytában. - 2 lihegés között. Tényleg nagyon ki voltam purcanva.

- Majd megszokod.

- Ugye csak egyszer van futás egy nap?

- Nem, reggel 6tól is van fél óra utána pedig ki mit csinál. Persze ez szinttől függ. Tudod, hogy ki melyik osztályba van beosztva. Amúgy te mióta focizol?

- Hát tulajdonképpen még csak a tesiórán fociztam meg lent a srácokkal még Németországban.

- Most viccelsz?

- Nem nem viccelek. És amúgy te mióta focizol?

- Már óvodás korom óta, de komolyabban inkább csak a tinédzserkorba, de ha nem baj most elmegyek zuhanyozni, ami valljuk be rád is rád férne. - ezen elkezdtünk röhögni, majd Lari elment zuhanyozni.

Már 1 hónapja voltam az akadémián. Larival nagyon jóba lettünk, és már futásnál is közelebb kerültem hozzá. Sok mindent tanított nekem, és délutánonként is sokat fociztunk az udvaron. Kezdtem egyre jobban belejönni a focizásba. Volt pár olyan óránk Larival ami közös volt, de sok „egyedüli” órám volt. Egyszer éppen egy „egyedüli” óráról mentem fel a koliba, de amint benyitottam odafagytam. Lari része egyszerűen üres volt, eltűntek a poszterek a falról amiket már egésze megszoktam, a fényképek, a cuccai. Totálisan össze voltam zavarodva, mert nem tudtam mi történt. Az asztalon találtam egy levelet a nevemmel megcímezve. Kibontottam és miközben olvastam sírás közepette lerogytam a földre.

„Kedves Tess!

Ne haragudj, hogy köszönés nélkül hagylak magadra, de olyan lehetőség adódott, amit nem lett volna szívem visszautasítani. Nagyon sajnálom, hogy itt hagylak egyedül, de nagyon jól tudom, hogy magadban is boldogulsz. Tess nagyon szeretlek és ismétlem nem akartam, hogy egyedül maradj, de ez a lehetőség ami adatott nekem... Nem akarlak untatni azzal, hogy hova tűntem, de ezért szeretném veled megosztani, az örömöm. Szóval esélyt kaptam arra, hogy megmutassam magam a Realban, és tudod milyen nagy dolog ez nekem, szóval kérlek ne vess meg. Ha szükséged van rám bármikor felhívhatsz, reggel, este, délben, de még éjjel is. Tudd, hogy nagyon szeretlek és nagyon fogsz hiányozni nekem. Ha majd lesz állandó lakhelyem a címet elküldöm SMS-ben, szóval majd ha őgy gondolod meglátogathatsz. NAGYON SZERETLEK!!!! PUSZI: Lari”

A sírástól alig tudtam levegőt venni, Lari nagyon hozzám nőtt. Ő volt az egyetlen barátnőm a suliban akivel bármit, bármikor, bármilyen körülmények között meg tudtam beszélni. Nem tudtam mit kezdeni azzal az űrrel, amit Lari elvesztése okozott, így a futással próbáltam ezt pótolni. Már volt mikor nem csak 1 hanem 2 óráig is futottam. Akkor úgy éreztem, hogy nincsenek gondjaim, és nem kellett semmivel törődnöm. Már egy hónapja nincs itt Lari. És már két hónapja. És már három . És már négy. És még egy hónap. Már öt hónapja nincs itt. Hiányzik, de egyszer sem beszéltünk azóta, amióta elment. Az SMS-t megkaptam még két hónapja, és el is mentettem, gondolkodtam rajta, hogy a nyáron, ami már csak 1 hónap lemegyek hozzá Madridba, de még nem tudtam semmit biztosra. És igen eltelt az a maradék egy hónap is, és elkezdődött a vakáció. A nyáron nem lehetett a koliban maradni, ami azt jelentette, hogy mennem kell valahova. Kimentem a repülőtérre, odamentem a recepcióshoz és kérdem jegyet az első gépre ami indul. A sors jelen lehetett, mert az első gép Madridba indult. Becsekkoltam és start. A repülőút fárasztó volt, mert valami fazon mellettem egyfolytában rám dőlt miközben aludt. Nagyon idegesített úgyhogy kábé 1 óráig bírtam majd megfogtam a cuccom és kerestem egy másik helyet.

- Bocs ez a hely szabad? - egy sráchoz szóltam, aki mellett volt 1 üres hely, de rám se hederített – Halihó? Föld hívja ismeretlen srácot. - a kezemmel kalimpáltam, majdnem úgy néztem ki mint egy rendőr a közlekedési dugó közepén.

- Ohh, bocs nekem szóltál?

- Nagyon úgy tűnik.

- Bocsi csak a zene... – mentségére a fülesét mutogatta

- Oké, oké semmi baj, csak azt kérdeztem, hogy ez a hely szabad-e, mert a helyemen egy fazon alvás közben nyomult rám.

- Persze ülj csak le nyugodtan. - elvette a cuccait a székről.

- Amúgy Tessa Swallow vagyok.

- Én Alvaro Morata, de mindenki csak Moratanak hív. - nagyon durva volt, mert ahogy belenéztem a srác szemébe éreztem valamit, mintha ismerném, vagy láttam volna már valahol, de nem rémlett, hogy tényleg találkoztunk volna már. - Nyaralás?

- Tessék? - Morata csak röhögött rajtam, de nem tehetek róla nagyon elbambultam, mert éppen azon gondolkoztam, hogy hova is fogok én menni miután Madridba értem.

- Azt kérdeztem, hogy nyaralni mész Madridba? Vagyis Spanyolba?

- Hát mondhatjuk azt is, de majd kiderül mi sül ki belőle.

- Ezt, hogy érted?

- Hát ez egy hosszú történet... - és elmeséltem neki mindent Karlatól, az akadémián át Lari spanyolba költözéséig.

- Húh hát ez elég megrázó ez az egész story.

- Bocs én nem akartalak untatni..

- Ugyan már nem untattál.

- Most te jössz, regélj, miért mész Madridba?

- Én igazából ott élek. Csak átutazóban voltam Londonban.

- Ja értem.

- Kérjük kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást.

- Na végre megérkeztünk.

- Ennyire elviselhetetlen a társaságom?

- Nem dehogy is, csak jó újra már itthon lenni.

- Gondolom. - leszállt a gép.

- Köszönjük, hogy minket választottak további szép napot!

- És most merre mész?

- Hát igazából fogalmam sincs. Vagyis hát van. Az egyik régi barátnőmhöz.

- Elviszlek, úgyis itt áll a kocsim a reptér előtt.

- Hívok egy taxit, nem kell velem fáradnod.

- Nem lenne fáradtság, és közbe tudnánk még beszélni.

- Hát akkor rendben. - elmentünk a bőröndökért majd kimentünk a parkolóba. Mikor megláttam Morata BMW M6-osát azt hittem a szívem is leáll.

- Nem akarsz beülni? Ha ott állsz nem tudlak elvinni.

- Ja bocsi, csak éppen leesett az állam, hogy milyen király kocsid van. - persze Morata csak röhögött rajtam, de mi mást tudott volna csinálni.

- Ha gondolod megadom a telószámom, és ha kocsikázni szeretnél csak megcsörgetsz.

- Persze, mert ez ilyen könnyen megy.

- Ha rólad van szó.

- Teljesen úgy beszélsz velem, mintha már ismernél.

- Bocsi, én csak..

- Ne, mármint nem kell szabadkoznod, jó ez így. Mármint jobb mintha ülnénk egymás mellett mint két kuka. - közben megérkeztünk arra a címre, amit mondtam Moratanak.

- Azt hiszem itt vagyunk.

- Igen, hát köszi a fuvart és jó volt veled dumálni.

- Szívesen, és veled is jó volt dumálni, megismételhetnénk valamikor. Például holnap.

- Hát nem tudom, hogy hogy alakul a mai napom se, szóval számot cserélünk és majd hívsz valamikor én meg megmondom, hogy mi a helyzet.

- Nekem megfelel.

- Nekem is akkor kérem a telód.

- Mi?

- Igen jól hallottad add a telót. - látszott rajta, hogy totálra nem érti, hogy mit akarok. De azért ideadta a telóját, beírtam a számom és megcsörgettem magam. - Na akkor most már mindenkinek megvan mindenki száma.

- Amúgy totálra gondolhattam volna.

- Mindegy de én most már megyek.

- Oké akkor holnap hívlak.

- Rendben szia. - nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam abból az észveszejtő kocsiból,és végignéztem ahogy elhajt.

Ott álltam az ajtó előtt, a szívem kiugrott de mégis ott voltam, és nem tudtam, hogy mire számítsak. Hogy vajon Lari emlékszik még rám? Nem tudtam, de azért csöngettem. Fél perc múlva hallottam ahogy elfordul a kulcs a zárba és az ajtó kinyílik. A szemem pedig kikerekedik a csodálkozástól.

Szia....

"Ez nem bosszú..."

×Tessa

×Karla

×Igazgatónő

„Új "életemmel" besétáltam a suliba, abba a suliba ahol megkeserítették az életem. De ezzel lehet, hogy hosszútávon valami jót tettek velem...??”

Mikor beléptem az ajtón csodálkozó tekintetekkel találtam szembe magam. Mintha nem ebbe az iskolába jártam volna eddig. Ez volt az utolsó évem ebben a suliban, valószínűleg többet nem is bírtam volna ki ilyen múlttal magam mögött. Amint az osztályterem felé igyekeztem, egyre többen bámultak meg, ami eddig valljuk be nem volt jellemző, szóval eléggé meglepődtem ezen. És megérkeztem, az osztályterem előtt még megálltam, egy nagyot sóhajtottam, valószínűleg ha valaki hallotta volna azt hitte volna, hogy nem kapok levegőt, de nem is nagyon hitte rosszul, mert amint hozzányúltam a kilincshez tényleg egyre gyorsabban vert a szívem és az adrenalin felszökött bennem. Elhatároztam, hogy teszek rá mit gondolnak mások rólam, és rájöttem, hogy eddig se kellett volna törődnöm a gúnyos beszólásokkal, piszkálódásokkal. Beléptem, mindenki abbahagyta a beszélgetést, mintha mindenki rólam beszélt volna.

- Sziasztok – megtörtem a csendet, de a többiek még mindig szótlanul ültek.

- Megjött az érzelmi szemetesláda– Karla, ő volt az aki ellopta a jegyzeteimet és felolvasta a suli előtt, utált és jellemző volt rá, hogy minden mondatával engem sért meg.

- Komolyan mondom, hogy 20 éves létetekre rosszabbak vagytok, mint az óvodások. Gúnyneveket adtok ugyan már, szálljatok már le a magas lóról és vegyétek észre, hogy nem csak a ti kis rózsaszín tündérmesétek létezik, amit az apucitok meg az anyucitok pénzzel megvett nektek. - a gyönyörű monológom végén leültem a helyemre és zenét hallgattam. Megint csönd lett, nem bírták elhinni, hogy visszaszóltam.

A nap további része elég érdekes volt, mert Karla egyfolytában ott volt a nyomomban és bocsánatért esedezett. Nagyon vicces volt és egyben idegesítő is.

- Tessa én nagyon sajnálom tudod, hogy ezeket a csínyeket én csak viccnek szántam.

- Igen? 5 évig viccelődtél, mondhatom nagyon vicces volt. Esküszöm ha lesz időm még röhögök is rajta. - ez a beszélgetés éppen a lépcsőn lefelé történt, és Karla mindig beállt elém.

- Tessa már bocsánatot kértem, felejtsük el ezt az egészet és induljunk tiszta lappal. Jó barátnők lehetnénk, te és én.

- Barátnők? Barátnők? Tudod mit, ezt a barátságodra. - és éppen csak annyira löktem el magamtól, hogy eltudjak menni mellette, de ő rájátszott meg színészkedett és ennek az lett végeredménye , hogy háttal leesett a lépcsőről. Körülbelül olyan 10 lépcsőfokot zuhant, majd csak ott feküdt a földön. Teljesen megdermedtem és nem tudott eljutni a tudatomig, hogy mi történt. A lépcső alján Karla köré szinte mindenki odagyűlt aki még bent volt pénteken az utolsó órákban. Valaki hívta a mentőket, valószínűleg valami baja történt, a lábam odagyökerezett a lépcsőre. El se tudtam hinni, hogy miattam történt. Hirtelen tanárok kezdtek el lerohanni a lépcsőn mellettem, persze mind Karlahoz sietett és az állapotáról érdeklődtek. Mindenféle kérdést kihallottam a tömegből, de nem csak kérdéseket, a nevemet is hallottam és azt is, hogy én tettem vele ezt szándékosan. Gondolataim kavarogni kezdtek, hogy mi lesz most. Kicsit már „felébredtem” ebből a sokkból, de végleg az igazgatónő ébresztett fel, és a gyűlölködő szempárok a lépcső aljáról.

- Tessa eltudnád nekem mesélni az irodámban, hogy mi történt? - nem feleltem egyszerűen még mindig azon járt az eszem, hogy ÉN tettem ezt. - Tessa, Tessa itt vagy?

- Igen igazgatónő. Mi történt?

- Én is ezt kérdezem Tessa, hogy mi történt itt. Gyere az irodámba. - remegett a kezem és a lábam, hogy mi fog most történni. Felfüggesztenek? Kirúgnak? Vagy csak egy igazgatóival megúszom? Fogalmam sem volt arról, hogy mi van ilyenkor.

Az irodában elmondtam, hogy hogy történt ez a lépcsős incidens, hogy én csak annyira akartam arrébb lökni, hogy elférjek, és semmi hátsó szándékom nem volt. És, hogy nem bosszúállásból csináltam, ez csupán a véletlen műve volt.

- Tessa nincs szívem téged felfüggeszteni, se kirúgni, de még csak igazgatóit sincs szívem adni. Te vagy az iskola legkiválóbb tanulója, de akkor is valamilyen büntetést ki kell szabnom, mert Karla megsérült. Ezért itt van pár akadémia neve prospektussal. Ez mind külföldi akadémia, ezekből kell választanod. Nem hinném, hogy neked ez nagy büntetés lenne hisz imádsz utazgatni, de ezek nem egyszerű iskolák ezekben kemény fizika munka az elvárt, majd meglátod ha a megnézed a prospektusokat. Hétfőre ki kell választanod egy akadémiát, és ha kiválasztottad én elrendezem a papírmunkát és már szerdán vagy csütörtökön el kell menned. - elvettem a prospektusokat az asztalról és hazamentem.

Egész hétvégén otthon ültem. Bezárkóztam a szobámba és zenélgettem, meccset néztem. Mindent csináltam, hogy ne kelljen a táskám közelébe menni, amiben a prospektusok voltak. Nem akartam választani, nem szerettem a sulimat, de már csak pár hónap lett volna hátra.

Hétfő reggel. Még mindig nem nyúltam hozzá a prospektusokhoz, és még nem is terveztem. A suliban már azon kaptam magam, hogy az igazgatói iroda felé veszem az irányt. Kivettem a táskámból a prospektusokat és kivettem találomra egyet: Futball Akadémia London. Király még jó, hogy szeretem a focit, és tudom mi fán terem. Közöltem az igazgatónővel a „döntésem”. Másnapra el is intézte a papírmunkát és közölte, hogy szerdán indulnom kell. Este összepakoltam, úgy álltam hozzá ehhez a londoni úthoz, mint egy új lehetőséghez. Lehet, hogy később ott fogok élni, vagy a barátom fog ott élni, vagy focista leszek vagy esetleg focistafeleség. A lényeg, hogy minden okkal történik, és tudtam, hogy ennek is oka van.

Eljött a szerda, az indulás már vészesen közeledett. A sulihoz kellett mennem, mert még alá kellett írnom pár fölösleges papírt. Ott hagytam az igazgatónőnek egy levelet amit Karlanak írtam, hogy nem gondoltam komolyan, és megbocsájtok. Visszaírni úgyse tud, de azért a lelkiismeretemet meg kellett nyugtatnom. A suliból egyből a repülőtérre mentem, becsekkoltam, és már indult is a repcsi. A reptér előtt fogtam egy taxit és az akadémiára mentem. Megkerestem az igazgatónőt, aki megmutatta nekem a koli szobámat. Izgultam, hogy lesz-e egyáltalán kolis társam vagy egyedül leszek, vagy hogy lesz. Megfogtam a kilincset és benyitottam...

A régi most valami új...

Tessa Swallow-nak hívnak. Egy németországi kisvárosban élek. Egy 15 éves lány vagyok, aki szeretné megvalósítani az álmait, ami nem más, mint eljutni Spanyolországba a Nou Campba. Az álmom nem megvalósíthatatlan álmom csakhogy nem egy átlagos 15 éves vagyok, én nem egy vagyok a millióból, hanem egy kétbalkezes, ügyetlen, kissé idiótának tűnő 15 éves, aki vonzza a balszerencsét és taszítja a szerencsét. Néha ha belekeveredek valami bajba, akkor mindig pácban maradok, mert nem merek visszaszólni. Nevetségesen, visszahúzódó és szerény vagyok, ami valljuk be a mai világban egy hatalmas hátrány. Nincsenek nagyon barátaim, csak olyan emberek, akik kihasználnak, mert megcsináltam a házikat vagy éppen megtisztelnek azzal, hogy foghatom a táskájukat a teremtől az öltözőig. Így hát mivel nincsenek igazi barátaim akikkel az időmet tölthetem nagyon sokat tanulok, már tudok 2 idegennyelven: angolul és spanyolul is. Ezek mellett járok gitár és zongora órákra és néha még éneklek is, de ez csak a saját "szórakoztatásomra".

Ez a múltam. A múltam, a régi visszahúzódó és szerény Tessa. De már nem az vagyok, mint 5 évvel ezelőtt. Az a Tessa meghalt bennem, egy iskolai rendezvényen, amikor is ellopták azt a füzetemet, amiben a jegyzeteim voltak. A személyes, érzéseimről szóló jegyzeteim. Az egész iskola előtt olvasták fel az egész füzetet és röhögtek ki, miközben ujjal mutogattak rám. Akkor döntöttem el, hogy nem fogom tűrni tovább a megaláztatást. Akkor véglegesen vége volt. A megaláztatásom délutánján elmentem bevásárolni kidobtam a teljes régi ruhatáram, és lecseréltem egy laza karakterre. Beültem a fodrászhoz és a hosszú derékig érő hajamat lapockáig érőre vágattam frufruval. Persze a tanulást nem hagytam abba, még mindig éltettek az álmaim, amikhez tanulásra van szükségem, de ha csak ennyi kell hozzá örömmel csinálom.

Új "életemmel" besétáltam a suliba, abba a suliba ahol megkeserítették az életem. De ezzel lehet, hogy hosszútávon valami jót tettek velem...??

Sziasztoook! :)

Ez az első történtem, amit "közreadok". Ha valami hibát találtok majd, vagy az írásokban írtam el valamit, azt lécci jelezzétek, hogy javítani tudjam. Előre is köszi. Remélem tetszeni fog! =)