"Ez nem bosszú..."

×Tessa

×Karla

×Igazgatónő

„Új "életemmel" besétáltam a suliba, abba a suliba ahol megkeserítették az életem. De ezzel lehet, hogy hosszútávon valami jót tettek velem...??”

Mikor beléptem az ajtón csodálkozó tekintetekkel találtam szembe magam. Mintha nem ebbe az iskolába jártam volna eddig. Ez volt az utolsó évem ebben a suliban, valószínűleg többet nem is bírtam volna ki ilyen múlttal magam mögött. Amint az osztályterem felé igyekeztem, egyre többen bámultak meg, ami eddig valljuk be nem volt jellemző, szóval eléggé meglepődtem ezen. És megérkeztem, az osztályterem előtt még megálltam, egy nagyot sóhajtottam, valószínűleg ha valaki hallotta volna azt hitte volna, hogy nem kapok levegőt, de nem is nagyon hitte rosszul, mert amint hozzányúltam a kilincshez tényleg egyre gyorsabban vert a szívem és az adrenalin felszökött bennem. Elhatároztam, hogy teszek rá mit gondolnak mások rólam, és rájöttem, hogy eddig se kellett volna törődnöm a gúnyos beszólásokkal, piszkálódásokkal. Beléptem, mindenki abbahagyta a beszélgetést, mintha mindenki rólam beszélt volna.

- Sziasztok – megtörtem a csendet, de a többiek még mindig szótlanul ültek.

- Megjött az érzelmi szemetesláda– Karla, ő volt az aki ellopta a jegyzeteimet és felolvasta a suli előtt, utált és jellemző volt rá, hogy minden mondatával engem sért meg.

- Komolyan mondom, hogy 20 éves létetekre rosszabbak vagytok, mint az óvodások. Gúnyneveket adtok ugyan már, szálljatok már le a magas lóról és vegyétek észre, hogy nem csak a ti kis rózsaszín tündérmesétek létezik, amit az apucitok meg az anyucitok pénzzel megvett nektek. - a gyönyörű monológom végén leültem a helyemre és zenét hallgattam. Megint csönd lett, nem bírták elhinni, hogy visszaszóltam.

A nap további része elég érdekes volt, mert Karla egyfolytában ott volt a nyomomban és bocsánatért esedezett. Nagyon vicces volt és egyben idegesítő is.

- Tessa én nagyon sajnálom tudod, hogy ezeket a csínyeket én csak viccnek szántam.

- Igen? 5 évig viccelődtél, mondhatom nagyon vicces volt. Esküszöm ha lesz időm még röhögök is rajta. - ez a beszélgetés éppen a lépcsőn lefelé történt, és Karla mindig beállt elém.

- Tessa már bocsánatot kértem, felejtsük el ezt az egészet és induljunk tiszta lappal. Jó barátnők lehetnénk, te és én.

- Barátnők? Barátnők? Tudod mit, ezt a barátságodra. - és éppen csak annyira löktem el magamtól, hogy eltudjak menni mellette, de ő rájátszott meg színészkedett és ennek az lett végeredménye , hogy háttal leesett a lépcsőről. Körülbelül olyan 10 lépcsőfokot zuhant, majd csak ott feküdt a földön. Teljesen megdermedtem és nem tudott eljutni a tudatomig, hogy mi történt. A lépcső alján Karla köré szinte mindenki odagyűlt aki még bent volt pénteken az utolsó órákban. Valaki hívta a mentőket, valószínűleg valami baja történt, a lábam odagyökerezett a lépcsőre. El se tudtam hinni, hogy miattam történt. Hirtelen tanárok kezdtek el lerohanni a lépcsőn mellettem, persze mind Karlahoz sietett és az állapotáról érdeklődtek. Mindenféle kérdést kihallottam a tömegből, de nem csak kérdéseket, a nevemet is hallottam és azt is, hogy én tettem vele ezt szándékosan. Gondolataim kavarogni kezdtek, hogy mi lesz most. Kicsit már „felébredtem” ebből a sokkból, de végleg az igazgatónő ébresztett fel, és a gyűlölködő szempárok a lépcső aljáról.

- Tessa eltudnád nekem mesélni az irodámban, hogy mi történt? - nem feleltem egyszerűen még mindig azon járt az eszem, hogy ÉN tettem ezt. - Tessa, Tessa itt vagy?

- Igen igazgatónő. Mi történt?

- Én is ezt kérdezem Tessa, hogy mi történt itt. Gyere az irodámba. - remegett a kezem és a lábam, hogy mi fog most történni. Felfüggesztenek? Kirúgnak? Vagy csak egy igazgatóival megúszom? Fogalmam sem volt arról, hogy mi van ilyenkor.

Az irodában elmondtam, hogy hogy történt ez a lépcsős incidens, hogy én csak annyira akartam arrébb lökni, hogy elférjek, és semmi hátsó szándékom nem volt. És, hogy nem bosszúállásból csináltam, ez csupán a véletlen műve volt.

- Tessa nincs szívem téged felfüggeszteni, se kirúgni, de még csak igazgatóit sincs szívem adni. Te vagy az iskola legkiválóbb tanulója, de akkor is valamilyen büntetést ki kell szabnom, mert Karla megsérült. Ezért itt van pár akadémia neve prospektussal. Ez mind külföldi akadémia, ezekből kell választanod. Nem hinném, hogy neked ez nagy büntetés lenne hisz imádsz utazgatni, de ezek nem egyszerű iskolák ezekben kemény fizika munka az elvárt, majd meglátod ha a megnézed a prospektusokat. Hétfőre ki kell választanod egy akadémiát, és ha kiválasztottad én elrendezem a papírmunkát és már szerdán vagy csütörtökön el kell menned. - elvettem a prospektusokat az asztalról és hazamentem.

Egész hétvégén otthon ültem. Bezárkóztam a szobámba és zenélgettem, meccset néztem. Mindent csináltam, hogy ne kelljen a táskám közelébe menni, amiben a prospektusok voltak. Nem akartam választani, nem szerettem a sulimat, de már csak pár hónap lett volna hátra.

Hétfő reggel. Még mindig nem nyúltam hozzá a prospektusokhoz, és még nem is terveztem. A suliban már azon kaptam magam, hogy az igazgatói iroda felé veszem az irányt. Kivettem a táskámból a prospektusokat és kivettem találomra egyet: Futball Akadémia London. Király még jó, hogy szeretem a focit, és tudom mi fán terem. Közöltem az igazgatónővel a „döntésem”. Másnapra el is intézte a papírmunkát és közölte, hogy szerdán indulnom kell. Este összepakoltam, úgy álltam hozzá ehhez a londoni úthoz, mint egy új lehetőséghez. Lehet, hogy később ott fogok élni, vagy a barátom fog ott élni, vagy focista leszek vagy esetleg focistafeleség. A lényeg, hogy minden okkal történik, és tudtam, hogy ennek is oka van.

Eljött a szerda, az indulás már vészesen közeledett. A sulihoz kellett mennem, mert még alá kellett írnom pár fölösleges papírt. Ott hagytam az igazgatónőnek egy levelet amit Karlanak írtam, hogy nem gondoltam komolyan, és megbocsájtok. Visszaírni úgyse tud, de azért a lelkiismeretemet meg kellett nyugtatnom. A suliból egyből a repülőtérre mentem, becsekkoltam, és már indult is a repcsi. A reptér előtt fogtam egy taxit és az akadémiára mentem. Megkerestem az igazgatónőt, aki megmutatta nekem a koli szobámat. Izgultam, hogy lesz-e egyáltalán kolis társam vagy egyedül leszek, vagy hogy lesz. Megfogtam a kilincset és benyitottam...