Először is köszi, hogy már több mint 100an néztétek az oldalt. Remélem tetszenek az eddig felkerült részek. Olvassátok továbbra is a blogom. =)
×Lari
×Morata
„Megfogtam a kilincset és benyitottam...”
A szobában akkor nem volt senki, de az egyik része be volt pakolva. A számomra még ismeretlen kolitársam fala tele volt poszterekkel, Real Madridos és Arsenalos poszterekkel, meg persze fényképekkel. „Real Madrid ?! Barcás vagyok szóval jól elleszünk.” Ez a mondat járt a fejembe éppen mikor valaki bejött az ajtón. Valószínűleg a szobatársam. Fiatal, barna hajú, barna szemű, mosolygós, ez a pár dolog jellemezte őt első ránézésre.
- Szia Lari vagyok, te biztosan Tessa vagy.
- Szia igen én lennék az.
- Hát ezen a részen tudsz berendezkedni – a „részen” egy ágyat, egy íróasztalt és egy szekrényt takart.
- Köszi. - elkezdtem kipakolni a szekrényekbe, egyszer csak szaggatott csengőszót hallottunk. - Ez milyen csengő?
- Ez csak egy jelzőcsengő. 13:45 van ami azt jelenti, hogy 14kor futás.
- Mindenkinek?
- Igen, a suli körül megy. Szóval csipkedd magad, mert 14re lent kell lenni. - gyorsan megkerestem a melegítőmet, felvettem egy edzőcipő, és Lari már húzott is le, hogy el ne késsünk. Pont leértünk, mikor szólt a sípszó, ami a rajtot jelezte.
- Meddig kell futni?
- 1 óra.
- 1 óra? - ezt persze full kérdő hangon.
- Igen, de ha most is beszélsz nem fogod bírni. - ezzel előrement azaz futott, látszott rajta, hogy ő már profi futásban. Én persze valahol az utolsók között voltam, ha nem én voltam az utolsó. Mikor vége volt, úgy kullogtam vissza a szobába, mint aki egész éjjel futott nem pedig csak 1 óra volt. Tűzpiros volt a fejem és alig kaptam levegőt, arról nem is beszélve, hogy fájt mindenem.
- Sose futottam még 1 órán keresztül egyfolytában. - 2 lihegés között. Tényleg nagyon ki voltam purcanva.
- Majd megszokod.
- Ugye csak egyszer van futás egy nap?
- Nem, reggel 6tól is van fél óra utána pedig ki mit csinál. Persze ez szinttől függ. Tudod, hogy ki melyik osztályba van beosztva. Amúgy te mióta focizol?
- Hát tulajdonképpen még csak a tesiórán fociztam meg lent a srácokkal még Németországban.
- Most viccelsz?
- Nem nem viccelek. És amúgy te mióta focizol?
- Már óvodás korom óta, de komolyabban inkább csak a tinédzserkorba, de ha nem baj most elmegyek zuhanyozni, ami valljuk be rád is rád férne. - ezen elkezdtünk röhögni, majd Lari elment zuhanyozni.
Már 1 hónapja voltam az akadémián. Larival nagyon jóba lettünk, és már futásnál is közelebb kerültem hozzá. Sok mindent tanított nekem, és délutánonként is sokat fociztunk az udvaron. Kezdtem egyre jobban belejönni a focizásba. Volt pár olyan óránk Larival ami közös volt, de sok „egyedüli” órám volt. Egyszer éppen egy „egyedüli” óráról mentem fel a koliba, de amint benyitottam odafagytam. Lari része egyszerűen üres volt, eltűntek a poszterek a falról amiket már egésze megszoktam, a fényképek, a cuccai. Totálisan össze voltam zavarodva, mert nem tudtam mi történt. Az asztalon találtam egy levelet a nevemmel megcímezve. Kibontottam és miközben olvastam sírás közepette lerogytam a földre.
„Kedves Tess!
Ne haragudj, hogy köszönés nélkül hagylak magadra, de olyan lehetőség adódott, amit nem lett volna szívem visszautasítani. Nagyon sajnálom, hogy itt hagylak egyedül, de nagyon jól tudom, hogy magadban is boldogulsz. Tess nagyon szeretlek és ismétlem nem akartam, hogy egyedül maradj, de ez a lehetőség ami adatott nekem... Nem akarlak untatni azzal, hogy hova tűntem, de ezért szeretném veled megosztani, az örömöm. Szóval esélyt kaptam arra, hogy megmutassam magam a Realban, és tudod milyen nagy dolog ez nekem, szóval kérlek ne vess meg. Ha szükséged van rám bármikor felhívhatsz, reggel, este, délben, de még éjjel is. Tudd, hogy nagyon szeretlek és nagyon fogsz hiányozni nekem. Ha majd lesz állandó lakhelyem a címet elküldöm SMS-ben, szóval majd ha őgy gondolod meglátogathatsz. NAGYON SZERETLEK!!!! PUSZI: Lari”
A sírástól alig tudtam levegőt venni, Lari nagyon hozzám nőtt. Ő volt az egyetlen barátnőm a suliban akivel bármit, bármikor, bármilyen körülmények között meg tudtam beszélni. Nem tudtam mit kezdeni azzal az űrrel, amit Lari elvesztése okozott, így a futással próbáltam ezt pótolni. Már volt mikor nem csak 1 hanem 2 óráig is futottam. Akkor úgy éreztem, hogy nincsenek gondjaim, és nem kellett semmivel törődnöm. Már egy hónapja nincs itt Lari. És már két hónapja. És már három . És már négy. És még egy hónap. Már öt hónapja nincs itt. Hiányzik, de egyszer sem beszéltünk azóta, amióta elment. Az SMS-t megkaptam még két hónapja, és el is mentettem, gondolkodtam rajta, hogy a nyáron, ami már csak 1 hónap lemegyek hozzá Madridba, de még nem tudtam semmit biztosra. És igen eltelt az a maradék egy hónap is, és elkezdődött a vakáció. A nyáron nem lehetett a koliban maradni, ami azt jelentette, hogy mennem kell valahova. Kimentem a repülőtérre, odamentem a recepcióshoz és kérdem jegyet az első gépre ami indul. A sors jelen lehetett, mert az első gép Madridba indult. Becsekkoltam és start. A repülőút fárasztó volt, mert valami fazon mellettem egyfolytában rám dőlt miközben aludt. Nagyon idegesített úgyhogy kábé 1 óráig bírtam majd megfogtam a cuccom és kerestem egy másik helyet.
- Bocs ez a hely szabad? - egy sráchoz szóltam, aki mellett volt 1 üres hely, de rám se hederített – Halihó? Föld hívja ismeretlen srácot. - a kezemmel kalimpáltam, majdnem úgy néztem ki mint egy rendőr a közlekedési dugó közepén.
- Ohh, bocs nekem szóltál?
- Nagyon úgy tűnik.
- Bocsi csak a zene... – mentségére a fülesét mutogatta
- Oké, oké semmi baj, csak azt kérdeztem, hogy ez a hely szabad-e, mert a helyemen egy fazon alvás közben nyomult rám.
- Persze ülj csak le nyugodtan. - elvette a cuccait a székről.
- Amúgy Tessa Swallow vagyok.
- Én Alvaro Morata, de mindenki csak Moratanak hív. - nagyon durva volt, mert ahogy belenéztem a srác szemébe éreztem valamit, mintha ismerném, vagy láttam volna már valahol, de nem rémlett, hogy tényleg találkoztunk volna már. - Nyaralás?
- Tessék? - Morata csak röhögött rajtam, de nem tehetek róla nagyon elbambultam, mert éppen azon gondolkoztam, hogy hova is fogok én menni miután Madridba értem.
- Azt kérdeztem, hogy nyaralni mész Madridba? Vagyis Spanyolba?
- Hát mondhatjuk azt is, de majd kiderül mi sül ki belőle.
- Ezt, hogy érted?
- Hát ez egy hosszú történet... - és elmeséltem neki mindent Karlatól, az akadémián át Lari spanyolba költözéséig.
- Húh hát ez elég megrázó ez az egész story.
- Bocs én nem akartalak untatni..
- Ugyan már nem untattál.
- Most te jössz, regélj, miért mész Madridba?
- Én igazából ott élek. Csak átutazóban voltam Londonban.
- Ja értem.
- Kérjük kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást.
- Na végre megérkeztünk.
- Ennyire elviselhetetlen a társaságom?
- Nem dehogy is, csak jó újra már itthon lenni.
- Gondolom. - leszállt a gép.
- Köszönjük, hogy minket választottak további szép napot!
- És most merre mész?
- Hát igazából fogalmam sincs. Vagyis hát van. Az egyik régi barátnőmhöz.
- Elviszlek, úgyis itt áll a kocsim a reptér előtt.
- Hívok egy taxit, nem kell velem fáradnod.
- Nem lenne fáradtság, és közbe tudnánk még beszélni.
- Hát akkor rendben. - elmentünk a bőröndökért majd kimentünk a parkolóba. Mikor megláttam Morata BMW M6-osát azt hittem a szívem is leáll.
- Nem akarsz beülni? Ha ott állsz nem tudlak elvinni.
- Ja bocsi, csak éppen leesett az állam, hogy milyen király kocsid van. - persze Morata csak röhögött rajtam, de mi mást tudott volna csinálni.
- Ha gondolod megadom a telószámom, és ha kocsikázni szeretnél csak megcsörgetsz.
- Persze, mert ez ilyen könnyen megy.
- Ha rólad van szó.
- Teljesen úgy beszélsz velem, mintha már ismernél.
- Bocsi, én csak..
- Ne, mármint nem kell szabadkoznod, jó ez így. Mármint jobb mintha ülnénk egymás mellett mint két kuka. - közben megérkeztünk arra a címre, amit mondtam Moratanak.
- Azt hiszem itt vagyunk.
- Igen, hát köszi a fuvart és jó volt veled dumálni.
- Szívesen, és veled is jó volt dumálni, megismételhetnénk valamikor. Például holnap.
- Hát nem tudom, hogy hogy alakul a mai napom se, szóval számot cserélünk és majd hívsz valamikor én meg megmondom, hogy mi a helyzet.
- Nekem megfelel.
- Nekem is akkor kérem a telód.
- Mi?
- Igen jól hallottad add a telót. - látszott rajta, hogy totálra nem érti, hogy mit akarok. De azért ideadta a telóját, beírtam a számom és megcsörgettem magam. - Na akkor most már mindenkinek megvan mindenki száma.
- Amúgy totálra gondolhattam volna.
- Mindegy de én most már megyek.
- Oké akkor holnap hívlak.
- Rendben szia. - nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam abból az észveszejtő kocsiból,és végignéztem ahogy elhajt.
Ott álltam az ajtó előtt, a szívem kiugrott de mégis ott voltam, és nem tudtam, hogy mire számítsak. Hogy vajon Lari emlékszik még rám? Nem tudtam, de azért csöngettem. Fél perc múlva hallottam ahogy elfordul a kulcs a zárba és az ajtó kinyílik. A szemem pedig kikerekedik a csodálkozástól.
Szia....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése