„Már messziről kiszúrtam, hogy egy olyan személy áll az öltözők előtt, akivel nagyon nem akartam találkozni. De nem ezen esett le az állam, hanem azon, hogy kivel volt...”
Mivel nem más volt az a személy mint Karla. Az a Karla, aki miatt el kellett mennem a suliból. Bár ha jól meggondolom, ha nem történt volna az az eset most nem lennék itt, nem ismerném Larit, se Moratat, se a csapatot.
- Tessa te itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled Karla.
- Én nyaralni jöttem és megismerkedtem Alvarommal.
- Hát ez nagyon megható, de mennék gratulálni a srácoknak ha megbocsájtasz. - kikerültem pont ugyanúgy, mit amikor a lépcsőn álltunk.- Még jó, hogy nem lécsőn állunk.
- Mi van?
- Csak azt mondtam, hogy még jó, hogy nem lépcsőn állunk.
- Küldtem egy levelet az igazgatónővel, nem zárhatnánk le ezt a témát?
- Mi van itt fiatalok?
- Semmi nem ide tartozik. Légyszíves most menj el! - az utóbbit Karla felé. - Szóval nem itt tudják, hogy mit csináltál?
- Karla ne kezd ezt, mert nem csináltam semmit – közben bent voltunk az öltözőben és mindenki minket figyelt.- Semmit? Akkor én 1 hétig csak nyaraltam a kórházban?
- Nem én voltam, te színészkedted túl.
- Túlszínészkedni? Hogy lehet egy esést túlszínészkedni? Lelöktél a lépcsőn és kész.
- Nem! Nem! Nem löktelek le, elmentem melletted te meg rohadtul túlfiguráztad az egészet és leestél.
- Mert te lelöktél.
- Na jó, elég volt, én ezt nem birom tovább hallgatni. Ügyesek voltatok srácok még egyszer gratulálok. Sziasztok. - kiviharoztam az öltözőből a folyosóra. Egyedül akartam lenni. Felmentem a már majdnem kiüresedett lelátóra, írtam egy SMS-t Larinak: „Szia, menjetek nélkülem haza, majd később utánatok megyek!!”. Eltettem a telefont és csak bámultam a pályát. Moratara gondoltam, mostanság egyre többször gondolkodom rajta és gondolok rá. Vagy 2x találkozunk, de valami megfogott benne. Egy olyan valami amit nem tudok megfogalmazni, de éreztem, hogy szükségem van arra, hogy a közelemben legyen. A gondolatok hadából Lari SMS-e ébresztett fel: „Hol vagy? Ugye nem mászkáltál el nagyon messzire? Írj gyorsan!”. Nem tudtam, hogy mondjam-e meg neki, hogy csak a lelátón vagyok. De végül amellett döntöttem, hogy elmondom. „Nem csavarogtam el nyugi, csak a lelátón ülök". Kábé 1 perc múlva már jött is a válasz, de nem attól akitől számítottam. „Gyere bulizni Sztárkapus!!!!! 1kor Lariék háza előtt ütközünk. Ne késs!!!! ;)”. Sztárkapus? Na akkor ez csak Marcelo lehetett. Bulizni, biztos ott lesz az az idegesítő Karla is és egyfolytában Morata nyakán fog lógni, viszont erre a kontra az, hogy már rám férne egy kiadós bulizás. „Még meggondolom!” SMS-sel zártam le a kommunikációs tevékenységet. Bekapcsoltam a telómról Katy Perry – Teenage dream számát felvettem a hangerőt, lefeküdtem a székekre és próbáltam kikappcsolni az agyam. Rossz szokásom, hogy nem birom befogni a szám és mindig éneklek, perszenem olyan hangosan, hogy a stadion másik oldalán is hallani lehessen, csak így magamnak. Nyugisan énekelgettem magamnak mikor hallottam valami zajt, mintha lenne itt valaki rajtam kívül. Felhajoltam megnézni, hogy van-e valaki a társaságomban de nem láttam senkit ezért visszafeküdtem és énekelgettem tovább. A „Let's run away...” sornál jártam, mikor Marcelo előugrott a semmiből. Persze a szívem majd kiugrott és a sikítás sem maradt el, de láthatóan Marcelo jól szórakozott rajtam.- Hallod ne csináld ezt többet, mert azt hittem szívinfarktust kapok.
- Bocsesz. Na szóval ha annyira futni akarsz – ezzel utalva a dal szövegére – akkor buliruháért fussál.- Mi?
- Hát gyere bulizni.- Nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Miért ne lenne jó ötlet?- Mert ott lesz az az idegesítő Karla, aki azzal vádol, hogy lelöktem a lépcsőről, ami persze teljességgel nem igaz. És persze ha már ott lesz minden erejével azon lesz, hogy idegesítsen és ezért egész este Moratan fog lógni.
- Ahha és neked bejön Morata.- Marcelo én ezt nem mondtam.
- Nem mondtad, de gondoltad, na akkor most szépen felemeled a popsid és nem nyavalyogsz itt, hanem elmész és keresel valami szívdöglesztő ruhát.- És mégis mire jó ez?
- Sztárkapus nem kérdez, hanem csinál és arra jó, hogyha egy szívdöglesztő ruha lesz rajtad Morata le se tudja majd venni a szemét rólad. Karla fel is fordulhat vágod?- Azt se tudom honnan vegyek ilyenkor – ránéztem az órára ami éjfelet ütött – valami buliruhát, mert nekem nincs otthon semmi használható.
- Na idefigyelj ne hisztizz én lőttem gólt szóval ünneplek és nem akarom elrontani a kedvem szóval gyere te is , ha nem miattam legalább Lariért, biztos hiányolna.
- Utálom, hogy ilyen meggyőző tudsz lenni.
- Hát nekem senki nem tud ellenállni – Marcelo persze bevágta az egó mosolyát, amitől akarva akaratlanul kitört belőlem a röhögés – amúgy meg elviszlek egy jó helyre ahol olyan ruhát vehetsz amitől még neked is eláll a szavad. Meg persze nekem is kell valami ünneplő ruha.- És milyen bolt az, ami még ilyenkor nyitva van?
- Egy speckó bolt. Gyere! - fogalmam se volt, hogy milyen bolt van még nyitva éjfélkor, de követtem Marcelot. Beszálltunk a kocsiba Marcelo pedig azzal a lendülettel rávetette magát a telefonjára.- Ne vezessek inkább én? Nem szeretnék meghalni.
- Nyugi 1 perc és végzek, csak megírom ezt az SMS-t.- Akkor legalább húzódj le oldalra – szerencsére megfogadta és oldalt álltunk amíg bepötyögte az SMS szövegét. Mikor végzett elindultunk a titokzatos bolt felé. Csend uralkodott a kocsiba ami nagyon zavaró volt úgyhogy benyomtam a rádiót. Shakirától a Waka Waka ment. Végig énekeltük és táncoltunk az egész számot. Akik láttak minket biztos azt gondolták: „Ki ez a két marha?” Kábé 10 perc volt az út az „éjjel-nappalos” bolthoz. Már az elején gondolhattam volna, hogy valami csavar van a dologba, mert a névtáblán ez állt: CR7. Még észbe se kaptam, de Marcelo már Ronaldoval beszélt, nem akartam nagyon lemaradni ezért gyorsan kipattantam a kocsiból. Már ott is álltam a srácok mellett és Ronit egy puszival üdvözöltem.
- Hola Roni.
- Hali cica, na indulhat a ruhavadászat?
- Persze, hogy indulhat ez nem volt kérdés, azért jöttünk. Nem szeretnék lemaradni az ünneplésről, elvégre én is betaláltam.- Na akkor keressünk valami bulirucit. - bementünk Roni megmutatta merre találom a női részleget, ők pedig elmentek Marceloval. Nagy volt a választék és sietni kellett, ezért megfogtam látatlanba egy ruhát és elvonultam vele a próbafülkébe. Egy lila, féloldalú, combközépig érő ruha volt, derekán egy saját anyagból készült övfélével.
- Srácok ehhez mit szóltok? Srácok? - semmi válasz – Srácok? - közbe elindultam szétnézni, hogy hol vannak. Már kábé az egész boltot körbejártam, de sehol senki. Úgy döntöttem visszamegyek és felhívom őket, de erre semmi szükség nem volt, mert amint közeledtem a próbafülkéhez hallottam a hangjukat. - Na srácok végre titeket kereslek. - Milyen ez a ruha? - körbefordultam, hogy jobban megszemlélhessék a lila ruhadarabot.
- Szerintem jól áll.
- Szerintem most ha zsákot húznék magamra is azt mondanád, hogy jól áll csakhogy menjünk bulizni. Szóval Roni mit szólsz?
- Azt, hogy vedd le, meert – ezt ilyen fura hanglejtéssel - neked egy fekete mini kell – és elkezdett a fekete ruhák között keresgélni. Néha megállt megnézte a ruhát, majd tovább keresett. Tisztára mint valami profi.- Hallod Cris siess már, mer lekéssük a bulit.
- Jójóó várj még egy percet. Na itt van ez például. - belenyomta a kezembe és szó szerint betuszkolt a próbafülkébe. Egy fekete fél pántos azaz félujjú ruhát kaptam ami szintén combközépig ért. Gyorsan elkezdtem öltözködni, hogy Marcelo le ne késse a bulit.
- Ugye nem leskelődtök? - gondoltam hülyülök velük egy kicsit.
- Tess!!
- Oké vicceltem.
- Hanyas a lábad?
- Mi?
- Jól hallottad hanyas a lábad?
- Hát 40.
- Jó nagy lábon élsz.- Legalább nem vesz le olyan könnyen minden pasi a lábamról.
- Hááháá ez tetszik. Na de a ruha, hogy áll? - kiléptem a fülkéből- Királyul felőlem indulhatunk is.
- Persze az kéne még, hogy ehhez a ruhához azt a cipőt vedd fel – a converse fekete csukámra mutatott -ezt fogod felvenni a hozzá. - egy egyszerű fekete beledugós magassarkút hozott. Vagyis nem volt annyira egyszerű, mert kábé 15 cm volt a sarka. Nevettem miközben vettem fel a cipőt és elkezdtem énekelni.„Who said I can't wear my converse with my dress? Well baby. That's just me...”
- Én mondom. Na a cipő stimmel?
- Pont jó.
- De nem lesz ám ingyen.
- Mond mennyibe kerül? - elkezdtem kotorni a táskámba a pénztárcám után, de Roni megfogta a kezem, és bevágta a kaján vigyort.- Majd rendezzük később most menjünk, mert Marcelo bevágja a durvit ha nem tombolhatja ki magát. - elindultunk kifelé Marcelo ment elől én követtem, Roni pedig az ellenkező irányba ment, mert ő máshol parkolt.
- Uhh Tess elfelejtettem, hogy én megyek a többiekért és ha te velem jössz nem férnénk be. Menj már Ronival.
- Marceloo ezt most komoly?
- Atomkomoly. Miért mi bajod Ronival?- Ronival? Ahh semmi.
- Akkor miért húzod a szádat, mikor már rég a bulin kéne riszálnod?- Oké vettem. Csipkedem magam. - szerencsém volt, mert Roni még a pakolászott így még ott találtam. Bepattantam mellé.
- Hola ismét.
- Hát te meg?
- Szívélyes fogadtatás mondhatom. Marcelo ment a többiekért és nem fértünk volna be. Ennyi szóval akkor megyünk vagy mi lesz?- Indulunk. - bekapcsolta az övet – Partyra fel!!! - jelszóval beindította a csodajárgányát és már indultunk is. Roni benyomott valami bulizenét. Szóval az alaphangulat már megvolt a clubbig. Mikor megérkeztünk a clubhoz nem lehetett nem észrevenni a több mint 10 méteres sort.
- Ne bambulj már cica sose megyünk be.
- Ilyen sor mellett tényleg nem. - kiszálltunk a kocsiból Roni odadobta a kocsikulcsot egy srácnak, kézen fogott és húzott a bejárat felé. Persze a paparazzók egyfolytában ott fényképeztek, mér előre féltem a holnapi újságok címlapjain megjelenő képektől. VIPsek voltunk így egyszerűen bejutottunk. Bent persze már izzott a levegő és a tető fokára hágott a hangulat. Láttam, hogy már sok madridos itt van szóval Larit kezdtem el keresni a szememmel. Nem kellett sokáig keresnek éppen Ramossal táncolt, de már rég itt lehettek mert Lari már nem volt józan, vagy lehet otthon is koccintottattak. Mivel nem akartam Larit elszakítani Ramostól a bárpulthoz mentem. Kértem egy felest, mert hát gondoltam ünneplek egy kicsit én is. A pultos csávó lerakta elém a piát, kifizettem, és hagy ne feszegessem, hogy hány másodperc kellett ahhoz hogy egy újabb kört rendeljek. Már vagy plusz 3 körön túl voltam, mikor valaki leült mellém.
- Nekem is egy ugyanolyan lesz, mint a hölgynek. Ezt a kört én állom. - a mellettem ülő alakra néztem és Moratat véltem felfedezni benne. Fülig ért a szája, bár igazán nem nagyon tudtam, hogy minek örült. Kifizette a piákat. Koccintottunk, és lehúztuk. Köszönet nyilvánításként adtam egy puszit, ami az arcára indult de elcsúszott és a szájára ment. A „pusziból” egy szenvedélyes csókváltás lett. Nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy Karla bármelyik pillanatban megláthat. Egyszerűen már szükségem volt erre a csókra. Ha Karla nem is, de a paparazzók egyből kiszúrták a csókot, és vadul kezdtek kattogni a fényképezők. Persze vaku nuku meg hát ilyen szó szerinti lesifotósok voltak, mert hát ide nem engednek be fotósokat. Vagyis nem engedhetnének be fotósokat. A csókváltás után Morata karon ragadott és elkezdett behúzni a tánctérre. A tömeg közepén táncoltunk, persze a mozgásban erősen gátolt a 15 centi magassarkú meg az a kábé 5 feles, de próbáltam minden erőmet összeszedni és talpon maradni. Hirtelen egy rántást éreztem, nem tudtam hova tenni, hogy mi lehetett ez és hogy ki lehet ezért megfordultam és......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése