Sziasztok hoztam egy új részt így a szünetre:D szerintem a szünetben fogok még hozni részt de addig is itt egy kis olvasnivaló!! ;):D
„Már lassan magamat se értem, teljesen elvetted az eszem, néha úgy érzem magam mint akit kicseréltek. És néha komolyan azt érzem, hogy kezdek beléd szeretni....”
„Már lassan magamat se értem, teljesen elvetted az eszem, néha úgy érzem magam mint akit kicseréltek. És néha komolyan azt érzem, hogy kezdek beléd szeretni....”
Kinyitottam a szemem, és mondani akartam Roninak valamit, mindegy mit, akármit, csak tudatni akartam vele, hogy hallottam az egészet és totál le vagyok döbbenve, de kinyitottam a szemem és meglepetésemre Roni nem volt az ágyam szélén. Sőt még a szobában sem volt nem, és nemhogy Roni senki sem volt bent. Akkor lehet, hogy ezt álmodtam? Totálisan összezavart ez az álom. Mondjuk amúgy se tudom mit mondtam volna Roninak, ha tényleg ott ül az ágyam szélén és ezeket mondja nekem.
- Szia. Bejöhetek?
- Persze gyere csak. - Alvaro suhant végig a szobán az ágyamhoz. Fölém hajolt és egy arcra puszival köszönt. Ennyi egy arcra puszi?
- Jobban vagy már?
- Hát a csövek már nincsenek bennem úgyhogy egy kicsit jobban. - mosollyal erősítettem meg azt, hogy jobban vagyok. Persze a lábamról még ők mit se tudtak mert még nem volt alkalmam elmondani azaz inkább úgy fogalmazok, hogy nem volt erőm elmondani.
- És tudod már, hogy mikor engednek ki?
- Elvileg ha nem lesz semmi baj akkor holnapután.
- Értem. - Morata teljesen tartózkodó és furcsa volt, fogalmam sincs miért.
- Karla hol van most?
- Valószínűleg otthon.
- Az mit jelent, hogy „valószínűleg otthon”? Nincs még rács mögött?
- Még nem hisz még nem tettél feljelentést.
- Amíg én innen kijutok hatszor visszamegy Németországba.
- Nem fog, nem tartóztatták még le, de nem hagyhatja el az országot.
- Alvaro vegyük komolyra a dolgokat és beszéljünk arról, hogy akkor most mi van velünk?
- Tessa figyelj neke...
- Kop-kop. Hogy van a beteg?
- Kösz Adan. Már jobban. Jót tett ez a kis természetes szundikálás.
- Örülök, jöttem megvizsgálni a...
- Alvaro nem akarsz kint megvárni míg Adan megvizsgál utána pedig elmondod amibe belekezdtél.
- Rendben, elnézést. - Morata egy határozott mozdulattal sarkon fordult és kiment.
- Nem mondtad még el?
- Nem, még nem. Nem akarom hatvanszor elmondani úgyhogy majd ha együtt lesz a „csapat” akkor elmondom nekik.
- Értem. - Adan megvizsgált, de sajnos semmi javulást nem mutatott a lábam, úgyhogy valószínűleg tolószékbe leszek kényszerítve. Mikor Adan kiment vártam, hogy Morata visszajön és megbeszéljük majd, hogy akkor most mi van velünk, de nem jött be csak Sophie. Elmondta, hogy a srácoknak el kellett menniük edzésre, így is már kihagytak vagy 3 tréninget miattam. Remélem Mourinho nem cseszi le őket és remélem Lari beszél vele, hogy jöjjön be. Még ha nem is tudom mikor fogok tudni újra járni azért nagy motiváció lenne, ha lenne miért gyógyulnom azaz gyógyulhatnék azért, hogy majd focizhassak. A gondolatok álomba nyomtak. Nem tudom, hogy hogy tudok 3 nap alvás után még ennyit aludni, de valahogy mégis összehoztam. Az alvásból egy SMS ébresztett fel: „ Ma már nem megyünk vissza mert Mou lefárasztott minket. Az egész csapat üdvözöl és puszil. Szeretlek, csókok!!” Jó volt olvasni, hogy mindenki üdvözöl. Letettem a telefonom és újra elnyomott az a fránya álom. Többet aludtam szerintem, mint egy kisbaba. Másnap csak Lari jött be egy órára, mondta hogy a többiek is bejöttek volna, de az elmaradt edzéseket pótolják. Őt is Mou csak egy másfél órára engedte el, de megígérte, hogy holnap mikor hazaengednek elvileg akkor eljönnek a többiek is.
Végre eljött a nagy nap és hazaengednek, ha minden jó megy és persze, ha Adan zöld utat ad.
- Hola Tessa. Hogy érzed magad ezen a napsütéses reggelen?
- Hola Adan. Hát jól vagyok. Nem vagyok annyira boldog, mint te, de megvagyok a körülményekhez képest.
- Az remek. Most tudlak csak reggel megvizsgálni, mert délután haza utazom és nem szeretném, ha más engedne haza.
- Rendben, vágjunk bele. - Adan aztán nem aprózta el az utolsó kis röntgenen keresztül mindent elvégzett. Már lehetett dél is mire mindennel végzett.
- Na Tessa a kezeden még rajta lesz a gipsz 2 hétig, a sín már csak 1 hétig. Írok fel neked fájdalomcsillapítókat és kenőcsöket a sebekre. És csak akkor engedlek haza ha megígéred, hogy 2 hétig nyomod az ágyat a bordád miatt. Vagy ha felkelsz akkor is semmi hirtelen mozdulat és hasonlók.
- 2 hét? Pffúú megpróbálom. De 1 hét nem elég? Így se tudok járni.
- Majd meglátjuk úgyis 1 hét múlva vissza kell jönnöd kontrollra. Akkor majd megnézzük, hogy mit mutat nekünk a röntgen.
- Rendben, akkor ha megjönnek a többiek akkor már mehetek is haza?
- Igen, ohh a tolószéket még nem is írtam fel neked. Másképp nem is tudnál sehova menni.
- Jó, hogy emlékeztetsz.
- Tessa el kell fogadnod, minden okkal történik. Ennek is megvan a maga oka, csak még nem jöttél rá, hogy mi. Hidd el nekem, hogy minden rendbe fog jönni.
- Úgy legyen Adan, úgy legyen.
- Akkor elküldöm Sophiet, hogy váltsa ki neked ezeket a gyógyszereket, én addig elrendezem a kórházi papírokat. Utána már öltözhetsz is ha itt lesznek érted.
- Rendben köszönök mindent.
- Nagyon szívesen, ez a dolgom.
- Amúgy ha nem vagyok pofátlan, megkérdezhetem, hogy hová utazol haza?
- Nem vagy pofátlan, amúgy Barcelonába. Igazából ott lakok, azaz ott is lakok, mert van ott is egy lakásom meg itt is. De a kórház ideköt, a rokonság meg oda.
- Értem. Csak tudni akartam, hogy milyen messze leszel.
- Máris hiányzom?
- Persze. - Adan csipogója zavarta meg a beszélgetést.
- Mennem kell, a papírokat elintézem és beküldöm Sophieval. Gyógyulj Tess.
- Köszi Adan mindent. Jó utat. - A végét már nem nagyon hallotta, valószínűleg sürgős esethez hívták. Sophie jött segíteni, hogy fel tudjak öltözni. Bejött maga előtt tolva a legújabb járgányomat, a fekete „no.name” tolókocsimat. Nem tudtam, hogy mikor jönnek a többek, sőt azt se tudtam, hogy ki fog jönni vagy jönnek-e egyáltalán. Felöltöztem persze Sophie segítségével, mert egyedül biztos nem ment volna és ezután se fog nagyon.
- Na kész is vagy.
- Ja agyilag is. Én ki fogok készülni ettől a tolószéktől.
- Tessa ne erre gondolj hanem, hogy nemsokára semmi szükséged nem lesz rá.
- Próbálok erre gondolni a nap minden percében, remélem így is lesz.
- Megyek az aláírandó papírokért.
- Rendben, én itt leszek. -Sophie elment a papírokért én pedig a tolószékkel bíbelődtem, próbálgattam, hogy hogy tudok majd vele menni, fordulni, megállni stb. Kábé 2 perc után feladtam és megálltam ott ahol voltam, betettem a fülesem és zenét hallgattam. Eszembe jutott a Morataval való beszélgetésünk, úgy 2 napja, az a beszélgetés amit nem fejeztünk be. Vajon mit akart mondani? Akarja ő tőlem egyáltalán azt, amit én tőle? Fogja viszonozni az iránta érzett érzelmeimet? Túl sok volt a kérdés de felelet semmi.
- Itt vagyok, és itt vannak a papírok. A lap alján írd őket alá.
- Amíg nem érnek ide a többiek, még bent maradhatok itt a szobába.
- Persze természetesen.
- Rendben. Kész is.
- Itt egy példány neked is, majd ha megjönnek a focisták beküldöm őket.
- Rendben köszönöm. - egyedül letten a szobában. Zene hallgatás közbe megint megpróbáltam a tolószékkel közlekedni, kisebb nagyobb sikerrel. Már jobban ment, mint 10 perce, de világot nem tudtam volna váltani vele. Ahogy a járgányt próbálgattam, éppen lefelé néztem és az ajtó felé ”suhantam” mikor két lábbal találtam szembe magam, aztán egyre többel, végül egy egész focicsapatnyi lábat találtam magam előtt. Igen ott volt az egész Real Madrid Mourinhoval az élen. Ami azt jelentette, hogy Lari beszélt vele, hogy beszélni akarok vele.
- Szia Tessa.
- Szia Mourinho, helló mindenki.
- Helló. - mindenki egyszerre. Valaki látott volna azt hitte volna, hogy osztogatok valamit úgy betömörültek oda a játékosok.
- Hallom beszélni szeretnél velem.
- Igen, de mielőtt beszélünk el kell mondanom valamit. Először is nagyon sokat jelent nekem, hogy itt van mindenki igazán jólesik, és most felállnék és mindenkit egyesével megölelnék, azért amit az utóbbi pár napban kaptam tőletek, de a lábaim úgy döntöttek, hogy feladják a szolgálatot azaz nem tudok lábra állni. Azért így akartam elmondani, hogy mindenki itt van, hogy ne kelljen hatvanszor elmondanom, mert eléggé nehéz nekem egyszer is. Szóval ez a harci helyzet. Mourinho veled pedig arról akartam beszélni, hogy ha újra fogok tudni járni, akkor szükséged lesz-e még új játékosokra? Mert ha igen akkor szívesen, beállnék újnak. - mindenki döbbenve áll. Senki sem mozdul , senki sem reagál semmit. A légy zümmögését még a 6. kórterem végében is lehet hallani. Ennyire sokkoltam mindenkit? Morata szemeit kerestem reménytelenül, aztán Marcelo tekintetét fürkésztem, de semmi. Mindenki üveges tekintettel bámult rám én pedig már kezdtem teljesen hülyén érezni magam. Lari, hol van Lari próbáltam kiszűrni őt a blankók közül, de teljesen beleolvadt a real madrid színeiben pompázó sötétkék melegítőjével a fiúseregbe. Az ő arcán is csak döbbentséged láttam.
- Miért nem mondtad el eddig?
- Mert még nem volt biztos, hogy mi is van. Nem lehetett tudni, hogy az esés miatt történt, vagy a mesterséges kóma miatt. De megállapították, hogy nem a kóma, vagyis kizárásos alapon marad az esés.
- És akkor most mi lesz?
- Jaj Marcelo ne kérdezz már badarságokat, járom majd ezzel a tuti kis Ferrarival aztán lesz ami lesz.
- Tessa ami a hozzám intézett kérdésedet illeti, ha felépülsz a csapat várni fog rád.
- Rendben, köszönöm.
- Nem akarunk már elhúzni innen?
- Jó ötlet már szükségem van a friss levegőre. - egy küldő szemlélőnek érdekes látvány lehetett, ahogy az egész Real Madrid kiáramlik a szobából, meg persze utánuk egy tolókocsis lány.
- Lari?!
- Igen Tess?
- Nem fogok nálatok zavarni? Mármint, hogy gondolom most egy teher leszek nektek, hogy rám kellesz majd egyfolytában vigyázni, azaz nem vigyázni, hanem segíteni kellesz nekem.
- Tessa ne legyél már idióta, tudod, hogy nagyon szívesen segítünk majd neked mindenben.
- Köszönöm. - megfogtam a kezét, köszönet nyilvánítás képpen. Szívesebben megöleltem volna, de ő is tudta jól, hogy ebben a kézfogásban benne volt minden szeretet.
- Ja és amúgy majd, ha kezedbe kerülnek az újságok ne lepődj meg ha valamelyik címlapján te fogsz virítani.
- Mi? Mit keresek én az újságok címlapján?
- A realosokkal buliztál, meg olyan cikkek is vannak, hogy összejöttél Ronival aztán meg Morataval. Akkor van olyan cikk is, hogy a rajongók szedtek szét téged amiért Morataval meg Ronival kavartál. Aztán..
- Jó jó elég lesz. Vettem. Szóval akkor a kórház bejáratánál vannak fotósok??
- Öö vannak? Igen úgy mondanám, hogy igen.
- Már komolyan félek kimenni, vagyis kigurulni. - hát ahogy sejtettem kint temérdek fotós, paparazzo, újságíró próbált meg a közelünkbe férkőzni. Persze a realt védő testőrök engem is megvédtek így semmi nem történt. Mindenki a saját kocsija felé vette az irányt. Én Morata BMW-jét kerestem, de úgy 12 BMW közül nehéz megállapítani, hogy melyik is az övé.
- Lari, nem tudod, hogy Morata, hol parkol?
- Nem, nem láttam mikor jött, meg szerintem ő már régebb óta itt volt mint mi. - mellettünk Marcelo parkolt, ő mellette meg Roni. Gondoltam megkédezem őket is hátha többet tudnak mint Lari.
- Héé Marcelo nem tudod, hogy Morata hol parkol?
- Nem. Kocsijával jött egyáltalán?
- Nem tudom ezért érdeklődök.
- Kérdezd meg Crist hátha ő tudja.
- Kösz Marcelo.
- Szívesen sztárkapus. - jól volt hallani a „nevemet”. Sztárkapus. Ez a név is jócskán a motivációkhoz sorolható.
- Roni nem tudod, hogy Morata hol parkol?
- Nem a kocsijával jött. - na szép akkor kereshetem, hogy melyik az ő BMW-je. - Azt hiszem, hogy Ikerrel jött, de Iker már elment. Viszont, ha annyira Moratat akarod akkor ott vár valakit. - Roni a parkoló túlvégére mutatott.
- Köszi, majd beszélünk.
- Remélem. Szia. - remélem? Ez meg mi volt? Mind1 most beszélnem kell Morataval. Elég lassan tudtam még csak haladni az én kis Ferrárimmal, de azért próbáltam még azelőtt „elkapni mielőtt elmenne. És, hogy biztos tudjak vele beszélni, mikor olyan kábé. 8 méterre voltam tőle odaszóltam neki.
- Alvaro!
- OhhTessa.
- Te kerülsz engem?
- Nem miért kerülnélek?
- Hát nem tudom elkezdtél valamit mondani még 2 napja, de azóta még csak meg se kerestél, hogy befejezd. Szóval akkor most mi is van velünk? Mi van kettőnkkel?
- Figyelj Tess én azt kezdtem el elmondani, hogy... – itt mintha csak valami olcsó spanyol szappanoperában lettünk volna megérkezett Morata fuvarja. Mindketten a kocsit kémleltük. Az autóban egy húszas éveiben járó nő ült. Barna felvarratott haját rögtön megcsapta a szél, mikor lehúzta az ablakot, hogy kiszólhasson Moratanak.
Na édesem készen vagy? Mehetünk?
- Édesem?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése